A Gray Matter bejegyzés folytatását egy kis összefoglalóval szeretném kezdeni. Az eddigi írásomban a teljes történet 3 részéről beszéltem:

1. Sam hazugsága, hogy ő Dr. Styles új asszisztense
2. a kísérlet az oxfordi diákokkal
3. Sam mágiája és a mágusok klubbja

Többször említettem már Dr. Styles nevét, úgyhogy itt az ideje beszélni róla.

Dr. David Styles neve azért fontos, mert Samanthán kívül ő a második irányítható karakter. Ő egy neurobiológus, aki egy autóbalesetben vesztette el szeretett feleségét. Miközben megpróbálta megmenteni az égő autóban rekedt nőt, megégett az arca. A történtek óta egy maszkot visel az arcán. Amikot Davidet irányítjuk, a felesége elvesztéséért érzett fájdalma kerül a középpontba. Meg van róla győződve, hogy a felesége jelen van a házban, és mindent megtesz azért, hogy kommunikálni tudjon vele (ebben segít majd nekünk egy aranyos kis találmány). Lelke mélyén azt reméli, hogy vissza tudja őt hozni az élők közé. Sok időt tölt azzal, hogy vissza tudjon emlékezni arra a napra, amikor meghalt a felesége.

A játék két egész fejezeten keresztül is azzal foglalkozott, hogy minél több emlék jusson eszébe Davidnek. Például:

• Meg kellett keresnem azokat a tárgyakat, amik hatására emlékezni tud. Ha megtaláltam a tárgyakat, mindig egy animáció következett a tárgyhoz kapcsolódó emlékképpel.
• Felkerestem azokat a helyeket, ahol a felesége szívesen tartózkodott.

Az egyik fejezet egy parkban játszódott, ahol sok emlék jutott David eszébe. Nagyon sajnáltam azt a fickót. Szinte már én is éreztem azt a fájdalmat, amit ő. Ez mellett zavartnak éreztem magam, mert nem tudtam elképzelni, miért olyan fontos előhívni ezeket az emlékeket, hiszen ezek csak fájdalmat okoztak neki. David mintha szándékosan mérget adagolt volna saját magába ezekkel az emlékképekkel... Szinte már szerettem volna vele beszélni... Szerettem volna neki elmondani, hogy a felesége a múlté, és nem tudná őt visszahozni, mert nem találná többé a helyét az élők között...

Látjátok! Az előző gondolatmenetem is szerintem azt bizonyítja, mennyire nagyszerűen van megírva a történet! Egyszerűen magával ragadó, érdekes, és nincs tele közhelyekkel vagy idióta húzásokkal. Ez egy olyan történet, amire csak jót vagyok képes mondani.

Dr. Styles napjai tehát a visszaemlékezéssel, Samé pedig a hazugságokkal telnek. Hmm... visszaolvasva úgy látom, eléggé keveset írtam Samről, és könnyen azt hihetitek, hogy a hazugságok miatt egy ellenszenves karakter. Szerencsére a valóság más. Samről valóban alig tudunk meg információkat, viszont hamar meg fogjuk őt szeretni. A hazugságokba azért keveredik bele, mert a kísérlethez akart szerezni oxfordi diákokat. Azzal nem számolt, hogy ő is részt fog venni a kísérletben, és ezekket a diákokkal fog találkozgatni.

Említést érdemelnek még a kísérletekhez kapcsolódó furcsa események. A kísérletek abból állnak, hogy minden este vizualizációs gyakorlatokat végeznek. Ez rendben volna, csak a valóségban ezek a gyakorlatok meg is történnek. Például így kerül egy labirintus alapú festés egy pályára pár másodperc alatt :) A történetnek ez a szála érdekelt engem a legjobban. Kíváncsi voltam, ki állhat ezeknek a paranormális eseményeknek a hátterében.A játék végén kiderült, és szerintem egy korrekt megoldást kaptunk. Ja, és szerencsére az volt a fő "bűnös", akire számítottam :) Ez sikerélményt adott, hogy rá tudtam jönni :)

Legtöbbet a történetről beszéltem. Szerintem ez a legfontosabb része egy kaladjátéknak, miután nem lehet beszélni akcióról :) Egy jól megírt történet viszont hasonló izgalmakat tud okozni, nekem elhihetitek :) Viszont lehet egy játéknak jó története, de megvalósítás nélkül az sem ér semmit. Jelen esetben a játékmenetet csak dicsérni tudom :) A Gray Matter írásom első részében beszéltem már a kezdeti nehézségekről, de azokat túllépve egy korrekt játékot kapunk. Van egy térképünk, aminek a segítségével el tudunk jutni a kívánt helyszínekre. Szerencsére a helyszínek között szabadon járkálhatunk. El se tudjátok képzelni, mennyire imádom a hasonló típusú játékokat :) Elég sok kalandjátéknak az a hátránya, hogy csak a megadott útvonalon haladhatunk. Itt ez másképp van :) A fejezeten belül arra a helyszínre megyünk, ahova akarunk, és azt a feladatot teljesítjük először, amelyiket akarjuk :) Ha az adott helyszínen van dolgunk, akkor a helyszín neve arannyal van jelölve. Ha megcsináltunk mindent, akkor sötétszürkére vált. Ez a rendszer megkímél minket a felesleges futkosástól, és mindig tudjuk, hogy éppen hol van dolgunk :)

Ez eddig mind szép és jó, viszont meg kell említenem a negatívumokat. Igazából ez nem nagyon akaródzik nekem, mert pozitív összkép van a fejemben a Gray Matterről... Igazság szerint alig tudok rá rosszat mondani. Talán amit negatívumnak tudok felfogni az az, hogy sokszor nem közli a játék, hogy mit kéne csinálni. Van ugyan egy táblázat, ami mutatja hány százalékot teljwesítettünk a feladatokból, de ötletet nem kapunk. Ha rájön valamire a karakterünk, akkor is csak annyit mond, hogy "Azt hiszem már tudom mit kell tennem." vagy "Azt hiszem tudom kit kell megkérdeznem." és hasonló megnyilvánulásokkal kerget minket az őrületbe. Nem emlékszem olyan megjegyzésre, ami konkrétan közölte volna, hogy mit kell tennie. Pl. örültem volna olyan mondatoknak, hogy: "talán fel kéne hívnom Helenát", "jobb lenne, ha utánanéznék xy-nak". Sokszor azért akadtam el, mert fogalmam sem volt, mit kéne csinálnom. Sajnos ilyen elakadásoknál két lehetőség van:

1. Végiggondolni a párbeszédek alapján, hova kéne menni.
2. Összekombinálni mindent mindennel, ellátogatni mindenhova, végignézni minden mozdítható tárgyat.

Előfordult olyan, hogy azért akadtam el, mert nem tudtam, hogy egy bizonyos személynek telefonálnom kellene... Nagyon felhúztam magam ezen... Nemelég, hogy ilyen típusú játéknál mindetn össze kell kombinálni mindennel, hogy továbjussak, még elakadás esetén a telefonban szereplő összes számot is hívjam végig??? Ez hülyeség! Sam sosem mondta, hogy XY-t fel kéne hívni... És még az Art of Murder sorozatnál éreztem azt, hogy nem segít a játék... A Gray Matterrel összehasonlítva az Art of Murder mindent a szánkba rág. Anno az Art of Murder 1-ben az a mondat készített ki idegileg, hogy: I should do one more thing (Még csinálnom kell valamit). Visszagondolva ez is jobb, minthogy ne mondjun semmit a karakter. A telefonálgatós részeket végigjátszás segítségével vészeltem át...

Negatívum az is, hogy (mivel a karakterek nem mondják el, mit kéne tenni) sokszor azért nem tudtam továbbmenni a következő fejezetbe, mert egy dolgot nem csináltam meg. Ilynkor ismét mindent át kell nézni... A baj csak az, hogy olyan tárgyakat is meg kell ekkor nézni, amiket nem tudunk mozdítani, hanem csak megnézzük őket.. Pl. amikor Daviddel voltam, azért nem tudtam átmenni a következő fejezetbe, mert nem néztem meg magam a tükörben (a tükörben ugyanis látták a feleségét, és ezt kellett ellenőrizni). Tehát nem volt elég, hogy nem nézte meg magát a tükörben, még rá is kellett kattintani arra a helyre, ahol a feleségét látták...

Nagyjából ezzel le is tudtam a negatívumokat :) Higyjétek el, ezek a problémák nem rontják a játékélményt :) Ha nincs kedvetek gondolkodni/próbálkozni, és nagyon elakadtatok, akkor vegyétek elő a végigjátszást, és máris mehettek tovább :) Én próbáltam végigjátszás nélkül megoldani. A feléig sikerült is. Rá lehet azért jönni a megoldásra, de gondolkodni kell hozzá kicsit. Nekem nem volt sok időm vigigvinni ezt a játékot, ezért is nyúltam végigjátszáshoz. Biztos vagyok azonban abban, hogy ha több időm lett volna, segítség nélkül is sikerült volna.

Végezetül szeretném megemlíteni a játék utolsó fejezetét, amikor minden rejtélyre fény derül :) A Gray Matter hatalmas "finish-el" rendelkezik! Ennyire jó utolsó fejezetet egy kalandjátékban még nem láttam! Ezt a hatást főleg az váltotta ki, hogy a bűvészek klubbjában voltam, és rejtvényeket kellett megoldanom :) Ha valaki már tudja, hogy hogyan kell megoldani ezeket, annak pár perc alatt sikerül. Első próbálkozásra viszont rendkívül izgalmas, és időigényesebb. A hangulatot fokozta a grafika is.

Hé, emberek! A játék hatalmas erőssége a történeten kívül a grafika :) Számomra nem ez a legfontosabb egy játéknál, de hé! Vizuális típus vagyok, akinek szüksége van a látványra :) Szinte önkívületi állapotba kerültem a gyönyörű helyszínek látványától!!! Azok a mesés színek, fények, effektusok... Nézzétek meg a saját szemetekkel a játék hivatalos honlapján található galériában!

A véleménykifejtésemet ezennel befejezem. Remélem tetszett nektek :)