December 27-én szerepeltem a Special Gamers Live adásában. Az adást kitettem a blogra, de biztosan sokan nem tudtatok róla. Sajnos nem tudtam hamarabb szólni, mert aznap derült csak ki, hogy szerepelni fogok. Felvétel nem készült, de Mr. Kacsa ígért nekünk egy meglepetést, amit hamarosan kiteszek a blogra.
Az adásban a 2010-ben megjelent játékokról beszéltünk, majd szavaztunk, hogy szerintünk az egyes kategóriákon belül melyek voltak az év játékai. Mivel alig játszottam a 2010-es játékokkal, Mr. Kacsa adott nekem egy saját maga által összeállított listát. A kategóriák között szerepeltek ugyan kalandjátékok, de csak 3 cím volt a listán. Lehet, hogy Mr. Kacsa nem ismert/talált több kalandjátékot, viszont elgondolkoztam ezen egy kicsit. 2010-ben ennyire kevés kalandjáték jelent volna meg? Esetleg több jelent meg, de mindegyik ennyire ismeretlen lenne? Hová tűntek a kalandjátékok? Mi lett a fejlesztőcsapatokkal?
Hasonló kérdésekkel a fejemben úgy döntöttem, utánanézek a 2010-ben kiadott kalandjátékoknak. Keresés közben rájöttem, hogy 2010-es játék az Art of Murder sorozat 3. része, a Cards of Destiny is. Szintén feltehetném a kérdést, hogy ennyire felejthető játék, hogy a Live adás közben nem jutott az eszembe (pedig végigjátszottam), de valójában csak az én memóriám van ennyire megkopva. A Cards of Destiny nem témája ennek a bejegyzésnek, de valószínűleg egy másik alkalommal ejtek róla néhány szót.
A mai nap témája a Gray Matter, amire tegnap előtt találtam rá az Adventure Gamers honlapján. A top játékok között ajánlották, és gondoltam egy próbát megér.Tegnap kezdtem el vele játszani, és ma fejeztem be. A tovább gombra kattintva elolvashatjátok, mi a véleményem a játékról.
Főhősnőnk egy goth vagy inkább ex-goth lány, Sam, aki egy viharos éjszakán érkezik Dr. David Styles házába. A játék intrója elég zavarosnak tűnik nekem. Annyi derül ki belőle, hogy Sam motorja lerobbant, ezért ment a legközelebbi házhoz, amit meglátott. A ház előtt kiszállt az autóból egy lány, aki azt mondta, hogy ő Dr. Styles új asszisztense. Miután elvitte őt egy árny (vagy én nem tudom mi akart az lenni, nézzétek meg inkább az intrót), Sam lett az új asszisztens. A történet több szálon fut, melynek egyik alapja ez a hazugság. A bevezető után vegyes érzelmek kavarogtak bennem: 1. Mégis mit gondolt Sam? Mire jó ez a hazugság? 2. Egyáltalán nem tetszett nekem a bevezető.
Szerencsére amint megkaptam az irányítást, sokkal jobban éreztem magam, mert a játékmenet és a kialakulóban lévő történet mindenért kárpótolt. Egy klasszikus point and click kalandjátékról van szó gyönyörű grafikával megfűszerezve. Az ilyen típusú játéknak az alapja a mozdítható tárgyak begyűjtése,az eszköztár, és a tárgyak kombinálásának próbálgatása elakadás esetén. Apropó: eszköztár... Legelőször nem találtam sehol. A billentyűkiosztásnál nem volt rá külön gomb, és a képernyő alján sem volt, pedig a hasonló játékoknál a képernyő alján vagy oldalt van. Amikor mozogtam kicsit az egérrel, rájöttem, hogy az eszköztár a képernyő tetején található, és csak akkor jön elő, ha odamegyek az egérrel :D Kicsit szokatlan volt, de tetszett :D Az első feladatom az volt, hogy találjam meg a nyulamat, mert kiszökött a ketrecéből. Végégnéztem az egész szobát, de nem láttam (csak hallottam, hogy valamit rág). Eszembe jutott, hogy a space gomb lenyomásával megmutat minden helyet, ahol lehet valamit csinálni. A játék azt a tippet adta nekem, hogy nyomjam le a spíce gombot, ha elakadnék valahol. A nagy francokat! Lenyomva hagytam a space gombot, így mindig láttam a mozdítható tárgyakat vagy helyeket :D Tudom, ez nem volt szép, mert a kalandjátékok alapja a pixelvadászat, de hát nem volt kedvem keresgélni, ha egy gombnyomásra mindent láthatok :) Higyjétek el, enélkül is akadtam el, de rendesen. Szóval a space gombnak hála, megtaláltam a nyulat. A következő feladatom az volt, hogy adjak neki vizet. Oké, találtam a víznek egy tartót, de nem tudtam belemeríteni a vízbe. Ez is furcsa volt, de aztán rájöttem, hogy ha az eszköztárban vmit használni szeretnék, akkor azt jobb klikkel ki kell először jelölni (így a képernyő jobb sarkába kerül), maj ez után bal gombbal kell arra a tárgyra kattintanom, amivel kombinálni szeretném. Bonyolultan hangzik, pedig egyszerű, de a játék végére se bírtam megszokni.
Vonatkozutassunk most el a nyúltól és a kezdeti botladozásoktól, mert a játék ennél sokkal komolyabb :) Mint említettem, a bevezető után kezdtem el igazán szeretni a játékot. Kíváncsi voltam rá, hogyan mászik ki ebből a hazugságból Sam. A történet tovább bonyolódott, amikor Dr. Styles megkérte Samet, hogy keressen 6 önkéntes oxfordi diákot egy kísérlethez. Legelőször azt hittem, hogy valami sötét dologról van szó a kísérlettel kapcsolatban, de szerencsére egészen más történetet kapunk, mint amire számítottam. Az oxfordi diákokat nem könnyű becserkészni, ezért nekik is sorra hazudik Sam, hogy meggyőzze őket.
Oxford utcáin járkálva derül ki a játék egyik legjobb húzása/ötlete, ami nagyszerűvé és izgalmassá teszi az egész játékot: Sam mágus. Hohhohóóó, ez azt jelenti, hogy van egy könyvünk alap trükkökkel, és ezeket a trükköket kell alkalmaznunk az egész játékban, amikor nem segít a szép szó :) Ahhoz, hogy végre tudjuk hajtani a trükköt, megjelenik egy segédképernyő. Ezen a képernyőn lépésről lépésre be kell jelölnünk, hogy milyen mozdulatot hajtson végre Sam (ebben segít a könyv). Amikor minden mozdulatot jól állítottunk be, jöhet a trükk. Egyszerűen imádtam ezt a részét a játéknak! Elmesélek pár trükköt, amik igazán tetszettek nekem:
- Ahhoz, hogy belépjek a könyvárba, szükségem volt egy diákigazolványra. Az egyik lánynak szerencsére 2 igazolványa volt, mert az elsőn úgy nézett ki mint egy narkós. Ezt el idűs mondtam neki, ezért úgy döntött, megsemmisíti azt az igazolványt. Ekkor jött a trükk: Egy papírmegsemmisítőbe beleraktam egy készüléket, ami hangot ad ki (angolul noisemaker, magyarul szó szerint hangcsináló :D). A készülék távirányítóját a kezemben tartottam. Amikor beszéltem a lánnyal, megfogtam az igazolványát, és úgy csináltam, mintha bedobtam volna a megsemmisítőbe, ami a "noisemaker" segítségével hangot adott ki :)
- Egy srác szeme előtt elcsentem egy levelet. Kicseréltem a levél tartalmát, majd később visszatettem a helyére - szintén a szeme láttára :)
- Egy videófelvételt elvettem egy lánytól. Az eredeti felvételt a zsebembe tettem, a hamis felvételt pedig beledobtam egy hordóba, ahol elégettem. Szegény lány azt hitte, hogy megsemmisült a felvétel :)
- Abszolút kedvenc: egy srác beadandón dolgozott, amit másnapra kellett elkészítenie. Elcsentem az egyik papírt, és úgy csináltam, mintha széttéptem volna :D A valóságban egy üres papírt téptem szét. Ijesztésnek megfelelt, és az igazságot is kiszedtem belőle :)
Sam nem csupán trükköket hajt végre, de a történethez kapcsolódik, hogy szeretne csatlakozni egy mágusklubhoz, ami Londonban található. Ebbe a klubba csak az juthat be, aki teljesít pár rejtvényt.A rejtvény abból állt, hogy kaptam egy papírt versikével, és rá kellett jönnöm, merre tovább. Nem tudom ki találta ezt ki, de nem győzöm őt áldani az ötletért :) Ez a versike izgalmas volt, és jó érzésel töltött el, amikor rájöttem a megoldására :) Helyszínről helyszínre kellett menni, míg végül elértem egy helyre, ahol megkaptam a jutalmam :) A második versike már nehezebb volt, mert nem értettem a szövegét. Nem a mostani irodalmi angol nyelven volt írva, hanem régies formában. Sajnos végigjátszáshoz kellett nyúlnom, de összességében ez is tetszett.
A Gray Matter írásom első részét ezennel befejezem, folytatás hamarosan következik. Amit a játékról eddig el lehet mondani: izgalmas történet, gyönyörű grafika, nagyszerű hangulat, érdekes, könnyen megfejthető rejtvének. A játékra eddig a pontig (a bevezetőt leszámítva) egy rossz szavam nincs. Ennek ellenére sajnos vannak negatívumok, ezeket a teszt második felében olvashatjátok.
Azt viszont így is elmondhatom, hogy a szememben a Gray Matter az év kalandjátéka, és mindenkinek ajánlom!
Kommentek